125 éves a csengelei közoktatás

„a múltba gyökerezett jövő, iskoláink 2000-ben”

Kedves Pedagógus Társaim, tisztelt Szülők, Gyerekek!

Mészáros István szép kifejezése: „múltba gyökerezett jövő” adta a könyv megírásának alapmotívumát. Merítsünk együtt ebből a gondolatból a csengelei közoktatás 125 éves történetének megemlékezésén. Ebben az iskolában hagyomány és alapvető elvárás az igazság, a jóság és a tudás a legősibb emberi hármasának a megjelenése. Ezekből az emberi erényekből kaptam leckét 1995-től, amikor először átléptem az iskolánk kapuját azzal a céllal, hogy neveljek és tanítsak. Az egyetem és a főiskola nem készít fel erre bár tudásunk legjavát próbáljuk átadni, viszont a gyermekek egyéni gondjai és a társadalmi problémák életszerűbbek, amit a tankönyvekből megtanulni nem lehet; meg kell tapasztalni, és együtt kell élni azokkal, akiket tanítani, segíteni akarunk.

A tanítás belülről fakad, de abban a pillanatban, amikor egy probléma megjelenik, és nincs mellettünk egy tapasztalt pedagógus, aki megerősít bennünket, és utat mutat; akkor ez a tudás elveszhet.

Ez olyan, mint az olimpiai láng, biztosan tudjuk, amíg ember él a földön, a láng mindig lobogni fog. Ezért gondolom, hogy nem hiába nevezik a régi pedagógusokat lámpásoknak, akikben benne él a láng, majd ezt a tudást tovább adják nemcsak a tanulóknak, hanem a fiatal pedagógusoknak is, akik tovább viszik annak a „múltba gyökerezett jövőnek”, ahol az iskoláink nemcsak magyar, hanem európai iskolák is lesznek.

A jövő iskolája képlékeny, nem tudhatjuk, hogy az új generációnak mi lesz az érték, de felelősségünk és kötelességünk a korral együtt haladni úgy, hogy közben megtartjuk a régi pedagógusok erényeit, hiszen ebben a században is lámpásokká kell válnunk, ha ezt a mesterséget választottuk hivatásunknak.

Reményeim szerint maradt még valami a klasszikus „culturaanimi” elemeiből. Amikor, nemcsak az egyéni értékek és karrierépítés fortélyait oktatják az iskolákban, hanem a lelkünkbe rejtett emberi értékek felismertetése és átadása is fontos lesz a gyerekek számára. Remélem ez nem csak utópia, hanem megvalósulandó tény, amely választ ad a jövő problémáinak megoldására is.

Az iskola múltját megvizsgálva sok kérdés merült fel bennem, amelyek megválaszolásra várnak. Legnagyobb probléma az iskolai gyermeklétszám ugrásszerű csökkenése. Elgondolkodtató, vajon életképes tud-e maradni az egyre csökkenő létszámmal az intézmény. A kérdésre a választ a településen alakuló születésszámok adják meg. Tehát az iskola távolabbi jövőképének alapvető eleme a településen születő gyermekek száma, ezeket befolyásolja számos tényező: szociálpolitikai jelenségek, helyi munkahelyek alakulása, az elvándorlás és az új betelepülők. Reméljük, hogy településünk iskolája továbbra is képes lesz betölteni alapvető funkcióját, vagyis azt, hogy megfelelő gyermeklétszámmal, csengelei gyermekeket neveljen, oktasson és készítsen fel a továbbtanulásra és a felnőtt életre.

Ez a könyv a múltat és a jövőt hívatott összekötni, hiszen a jelenünk adott. Sem a múltunkat nem tudjuk teljes pontossággal feltérképezni, sem a jövőnket megismerni. Tehát amiben élünk, és ahol eltöltjük időnket, az a fontos. Próbáljuk meg az életünket ennek a gondolatnak szentelni. A múltba gyökerezett jövő megteremtheti azt az erkölcsi érzést, mellyel átadhatjuk tudásunkat a jövő generációjának, és biztosíthatjuk a mi tapasztalatainkat a jövő nemzedékének.

A könyv fejezetei pontos képet mutatnak a forrásokon keresztül a dokumentumok hitelességéről. Szerzőtársaimmal törekedtünk a műben megjelenő források pontos közlésérea régies írásmódú kifejezésekmegtartásával. Emiatt az egyes korszakokban megjelenő helységnevek és intézmény nevek nem a mai helyesírási szabályokat tükrözik.

A könyv fejezetei magukért beszélnek, ajánlom mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel a „csengelei közoktatás 125 éve”

A Történettudományi Tanszéken egyet biztosan megtanítottak: „egy forrás nem forrás, tíz forrás csak összezavar, száz forrással lehetőséget adsz több más kutatás megkezdésére, aminek sosem lesz vége” Így jártunk mi is, ugyanis amikor lezártuk a könyvet, akkor ismét találtunk csengelei vonatkozású cikkeket.

Végezetül szeretném megköszönni mindazon személyeknek a segítségét, akik a könyv kiadásában segítséget nyújtottak, nem csak erkölcsi, hanem anyagi hozzájárulásukkal is támogatták azt a kulturális örökséget, amivel a településünk gazdagodik, és méltán büszke lehet erre a helytörténeti kiadványra.

Lantos István

20160606_104730

Translate »
Megszakítás