Csengelei fiatalok Nowa Slupiában
Lengyelországi testvértelepülésünkkel, Nowa Slupiával 7 éve ápolunk szoros kapcsolatot. 2015 tavaszán Kormányos Sándor, Csengele polgármestere és Andrzej Gąsior Nowa Slupia polgármestere megállapodtak abban, hogy felváltva, minden nyáron vendégül látnak egy-egy ifjúsági csoportot. Az utazás költségeit az utazó fél fizeti az ellátást és a programokat pedig a vendéglátó település állja. Ezen megállapodás keretében tavaly lengyel fiatalok jártak nálunk, idén pedig 12 csengelei diák vett részt egy lengyelországi utazáson július 20-24-ig Varga Árpád és Katona Attila önkormányzati képviselők, valamint Zólyomi-Katona Theodóra tolmács szervezésében.
Első napunk utazással telt, egyedül Tarnów városában tartottunk hosszabb pihenőt, ahol meglátogattuk azt a parkot, ahol a magyar szabadságharc hős parancsnoka, a lengyel Bem József tábornok szarkofágját őrzik egy kis tó közepén, oszlopokra állítva.
Nowa Slupiában kedvesen fogadtak és egy szép kis hotelben szállásoltak el bennünket két- és háromágyas szobákban.
Az utazás fáradalmait kipihenve a második napon felmentünk a Szentkereszt hegy tetején lévő kolostorhoz, ahol megkoszorúztuk Szent Imre herceg szobrát és elénekeltük a himnuszt. Ezután bemutatták nekünk a kolostort és a templomot, megáldottak bennünket az ereklyével. Délben kezdődött az a szentmise, ahol a Krakkói Ifjúsági Világtalálkozóra érkező fiatalok vettek részt Ukrajnából, Franciaországból, Spanyolországból, Kanadából és természetesen mi, csengeleiek is jelen voltunk. Délután a hegyről lejőve azt az Archeológiai Központot mutatták meg nekünk, mely a Krisztus előtti időkben itt élt emberek mindennapjait jeleníti meg. Kipróbáltuk a vályogvetést, az agyagedény készítést, a fegyverkovács munkáját, megmutatták, hogyan olvasztották kis kohókban a vasat, és felpróbálhattuk, milyen viseletet hordtak a római katonák.
A harmadik napon megmásztuk a Szentkereszt hegység legmagasabb csúcsát, a 612 méteres Lysicát, amiről díszes oklevelet is kiállítottak valamennyiünk számára. Megnéztük azt a miniatűr parkot, mely a világ leghíresebb építményeit jeleníti meg kicsinyített változatban. A mozgalmas nap végén találkoztunk lengyel néptáncos fiatalokkal, és kölcsönösen tanítottuk egymást népi és modern táncokra egyaránt.
A negyedik napon délelőtt megnéztük a nowa slupiai iskolák bemutatkozóját és mi is előadtuk angol nyelvű prezentációnkat és gitárral kísért dalcsokrunkat. A nap hátralévő része a sportról szólt: részt vettünk kobudó edzésen, fociztunk a lengyel fiatalokkal és csapatversenyeken vettünk részt. Az estét egy közös grillezéssel zártuk.
Az utolsó napon nehéz szívvel búcsúztunk el vendéglátóinktól, sajnáltuk hogy ilyen gyorsan elrepült ez a pár nap.
Hálás szívvel köszönjük a két önkormányzatnak, hogy megteremtették ennek az utazásnak a feltételeit, és anyagilag is biztosították azt. Úgy véljük, minden résztvevő maradandó élményekkel érkezett haza, melyeket szívesen megoszt családtagjaival, barátaival.
A kiutazó fiatalok névsora: Gulyás Anita, Katona Johanna, Kucsora Sándor, Varga Viktória, Bencsik Milán, Szabó Dániel, Balog Hajnalka, Vörös Andrea, Kormányos Nikolett, Sánta Martin, Lantos Réka és Holo Patrik. Dicséret illeti őket is, amiért méltóképpen vitték hírét szűkebb hazánknak, Csengelének.
Katona Attila
Íme néhány gondolat a fiataloktól:
„Lengyelország nagyon szép !! A táncolás nagyon jó volt a lengyelekkel. A Kobudo edzés mintha feltöltött volna energiával.”
„Nagyon tetszett a lengyel út. Mindkét hegyről gyönyörű volt a kilátás, csak sajnos, fárasztó volt az út felfelé. Legjobban a miniatűrpark tetszett. Finom volt a fagyi és az ennivalók. A szállás is nagyon tetszett.”
„Megfogott a lengyelek kedvessége, a bőséges és ízletes ételek, a programok változatossága. Legalább két hétre elegendőt kaptunk mindenből. Nagyon jók voltak a közös éneklések és beszélgetések, a tánc, a túrák. Fárasztó volt, de megérte.”
„Megtapasztaltam, hogy a lengyelek példás vendéglátók, mert igyekeztek mindent a lehető legjobban csinálni. Ennek köszönhetően jó programokban vehettünk részt. Minden percben figyelték, hogy miben segíthetnek.”
„A lengyeleknek nagyon jó a konyhájuk, egészen közel áll a magyarhoz, tehát finom ételeket ehettünk. Meglepett, hogy a nowa slupiai fiatalok nagyon barátságosak voltak. Remélem, hogy az ott kötött barátságok soha nem érnek véget.”
„A hegymászás is tetszett, és különösen meglepett, hogy magamhoz képest jól bírtam, és nem volt izomlázam. A lengyel táncok, amiket ott tanítottak, az nagyon jó volt. Még különösen tetszett a miniatűr park. Nagyon örülök, és köszönöm, hogy volt lehetőség erre az útra, és ha máskor is lesz, én szívesen mennék.”
„Nagyon örülök hogy részese lehettem ennek a kirándulásnak. Régi vágyam volt elmenni Lengyelországba és most sikerült. Nem csalódtam. Lengyelország gyönyörű, főleg fent a hegyen, ahol volt a kolostor, a kilátás csodálatos volt. A lengyelek nagyon kedvesek aranyosak és vendégszeretőek. Úgy bántak velünk, mint a legjobb barátokkal. Lehet ezért alakult ki az a mondás: ” Lengyel magyar két jó barát!”
„Szavakban nehéz összefoglalni azt a mennyiségű élményt, amiben részem volt. Hazafelé úton volt egy érzésem, mintha elhagytam volna valamit. Most nem ruhadarabról van szó, valami egészen más: Nowa SŁupiában maradt egy darab belőlem. Mikor erre ráismertem, először nagyon fájt, aztán rövidesen rájöttem, hogy ez azért, volt hogy később újra és újra visszatérhessek. Ezután a hála érzése fogott el. Hála mindenkinek, aki közreműködött. Csak remélni tudom, hogy a többi résztvevő is hasonló érzésekkel jött haza. Köszönöm még egyszer mindenkinek!”
A fényképeket Varga Árpád készítette:
