Szent Imre Családnap

November 5-én, szombaton rendeztük meg hagyományos Szent Imre Családnapunkat, melyen szép számban, legalább kétszázan vettek részt gyerekek, fiatalok, felnőttek egyaránt. A nap témája a verseny volt. Ehhez készítettek képeket a csengelei alsós hittanosok, és ezzel kapcsolatban írták le gondolataikat a felsősök. Munkáikból kiállítás készült..

A napot játékos vetélkedők sora nyitotta, melyek megszervezéséért és lebonyolításáért a nyolcadikos hittanosokat illeti köszönet. A feladatok között szerepelt lencseválogatás, liszthordás, célbadobás, gólyalábazás, patkóhajítás, Activity feladatok megoldása, diótörés, gyöngyhordás.

A kézműveskedés sem maradhatott el: Novákné Vízhányó Erzsébet segítségével termésképek és mécsesek készültek. Az apróbbak Szent Imre színezőt kaptak. A jelenlévők táncra is perdülhettek Muzsikus Detty zenés előadásán, és megismerhették az emberséges versenyről szóló indián mesét Zólyomi-Katona Theodóra padlóképes interaktív bemutatóján.

A Csengelei Önkormányzat és az Ifjú Keresztények Egyesülete jóvoltából forró lángost kapott minden résztvevő. A süteményeket köszönjük az ügyes kezű édesanyáknak és nagymamáknak, a bort Fekete Sándornak, a tejet és kakaót a Balog családnak. Köszönjük azok munkáját, akik a szervezésben és lebonyolításban részt vettek, és imáikkal, javaslataikkal, vagy anyagilag támogatták rendezvényünket.

Este a hódmezővásárhelyi Jancsi bohóc vándorszínházán derülhettünk. Ezt követően, a szemerkélő eső dacára, a polgárőrök által biztosított új útvonalon vonultunk át taizéi énekekkel és imákkal kísért fáklyás menettel templomunkhoz. Itt a szentmise előtt a jelenlévő vendég scholákról tartott rövid bemutatót Gábor Tamás, majd a szatymazi Szent Kinga Schola és a bordányi Szent István Templom Scholájának angyali énekében gyönyörködhettünk.

A szentmisét Janes Zoltán atya celebrálta, aki viszonzásul meghívta a csengelei Szent Imre templom Scholáját Bordányba, a 2017. augusztus 27-ei Szent István napra.

Néhány gondolat a felsős hittanosok írásaiból:

Mi a verseny?

A verseny egy megmérettetés, egyénileg vagy csoportban

Az emberek versenyeznek az evésben, az alkotásban és az élet egyéb dolgaiban.

A versengés lehet jó és rossz is, számomra remek és fontos dolog. Több mint játék.

A verseny egyfajta ösztönző erő, hogy újra és újra próbáljam. A győzelem egyre feljebb visz.

A versenyről az jut eszembe, hogy meg kell küzdeni a társainkkal.

Miért küzdök? Hogy megfeleljek. Megfeleljek a világnak, a szüleimnek. Edzek, edzek, hogy egyre jobb legyek és megfeleljek a világnak és mindenkinek. A verseny az életem.

Szeretek versenyezni, mert tudom, hogy van, amiben aránylag jó vagyok.

Én a versenyről azt gondolom, hogy az élet egy próba elé állít, mint Jézust a Sötétség. De ennek nem az a lényege, hogy muszáj megnyerni, hanem az, hogy mit tudsz belőle tanulni.

Sok ember versenyzik, de csak egy jut tovább, és az a legrosszabb, amikor nem érsz el helyezést.

Nem minden a helyezésről szól, hiszen nem lehet úgy bejutni egy versenybe, hogy nem vagy jó semmiben. Nincs olyan ember, aki ne lenne jó valamiben. Meg kell próbálni, és lehet, hogy nyersz.

Nagyon szeretek versenyezni, bár sajnos, nem mindig én nyerek, sőt általában veszítek.

A verseny az élet erőpróbája, és felméri, mennyire vagy kedves, megértő és megfontolt.

Nem szeretem

Általában nem első vagyok, nem is második, sőt nem is harmadik, sem negyedik. Így hát nem túlzottan szeretem.

Győzni jó

A színjátszó versenyek nagyon jók, mert általában vagy elsők vagy másodikok szoktunk lenni. A győzelem nagyon jó érzés. Annál nem sok jobb érzés van.

A verseny akkor igazán nagy élmény, ha nyerünk. Mint például tavaly, Szerbiában, ahol 5 ország 11 zenekara közül a Csengelei zenekar nyert.

H nyerünk, örülni kell, ha veszítünk, azt pedig el kell viselni. Apám is mindig mondogatja: nyerni lehet, veszíteni tudni  kell.

Ha helyezést érünk el, boldogok vagyunk.

Hírnév

Ha helyezést érek el, boldog vagyok, hogy a falumat, Csengelét képviselhettem

Közös élmény

A versenyek jók, mert sokat beszélgetünk, meg sokat utazunk, és el szoktunk menni fagyizni.

A versenyben a másik legjobb dolog a nyerés után, hogy más tájakat is láthatunk.

Tavaly voltunk egy zenei versenyen és harmadikok lettünk. Nagyon örültünk neki. Szerintem egy versenyző nem csak annak örülhet, ha megnyeri a versenyt, hiszen minden verseny már önmagában is egy-egy élmény.,

Nagyon szeretek versenyre járni, új barátokat szerezni, rengeteg élménnyel gazdagodni. Mindenkinek ajánlom ezt az élményt.

A legjobb az, hogy együtt vagyunk, és jól érezzük magunkat együtt.

Mikor nehezen megy, és majdnem szétesem, a legbiztatóbb, ha a csapattársaim hevesen szurkolnak. Ilyenkor azt érzem, hogy értük is és nekik is teszem. Nem akarom őket cserbenhagyni.

Sokszor vettem már részt versenyen. A mesemondón minden évben indultam, de soha sem nyertem. De ez nem zavart. A versenyt nem veszem véresen komolyan, nekem mindig jó élmény, ha nyerek, ha nem.

Az atlétika versenyen nagy élmény volt: jó volt olyanokkal együtt lenni, akiket nem ismerek.

 Tapasztalat

Végig lehet nézni, sok más gyerek milyen jól tud futni. Sok tapasztalatot lehet szerezni egy ilyen versenyen. El lehet nézni  a taktikájukat: ki hogyan indul el és hogyan fut.

Néha nagyon rosszul esik, ha veszítek, de idővel feldolgozom.

Az egyéni versenyek arra is jók, hogy felmérd, mennyire vagy lemaradva a többi gyerek fejlettségétől.

Odafigyelés

Mikor versenyzek, fontosnak tartom, hogy odafigyeljek magam és társaim testi épségére.

A fociban is fontos, hogy odafigyeljünk társainkra és ellenfeleinkre is. Fontos a csapatjáték.

Teljesítmény

Nekem a legjobb érzés a versenyben az, hogy láthatom, hogyan teljesítek. Külön élmény az, hogy részt vehetsz, mert jó vagy valamiben és megmutathatod, mit tudsz, végre teljesíthetsz. Ez számomra nagyon felemelő érzés.

Azért szeretek versenyekre járni, mert megmutathatom a tudásomat és teljesíthetek.

Ha utolsónak érek be a futásban, nem szomorodok el, mert tudom, hogy valami másban jó vagyok.

Feszültség, félelem

Amikor fellépésre kerül a sor, mindig izgulunk, de nagyon látszik, hogy összetartó a csapat.

Féltem, hogy nem érek el helyezést, de legyőztem az ellenfelem.

Aggódtam, hogy nem kapok érmet, de tanár úr azt mondta, hogy nem is az a lényeg, hanem hogy eljutottam ide.

Én a versenyen mindig izgulok, és ez sajnos egy csodás versenyre is rányomja a bélyegét.

Ha egyénileg versenyzek, nagyon izgulok, félek, hogy rosszul teljesítek, és a tanáraim csalódni fognak bennem.

A versenyeken mindig azon aggodalmaskodtam, hogy béna leszek.

Ösztönzés

Ha győzök, vagy jobb eredményről számolhatok be, az nem jó érzés, mert egyrészt dicsekvés, másrészt unalmas. A vereségnek van ösztönző és példaértéke.

Mindig elfogadom az ítéletet. Beletörődök, és megfogadom, hogy a következő alkalommal még többet gyakorlok, és 120 %-ot teljesítek.

Ha nem érek el helyezést, nem azt érzem, hogy feladom, hanem hogy legközelebb még erősebben készülök a versenyre, és még jobb leszek.

Lelkesedés

Mikor a rajtvonalra lépek, azt érzem, hogy belülről majd meggyulladok, és fellelkesülök.

Szeretek szurkolni és másokat lelkesíteni, de közben olyan érzésem is van, hogy nem tudok mit tenni.

Csalódás

Egyszer negyedik lettem gyorsúszásban. Csalódott voltam, mikor megmondták, hogy fél másodpercen múlt a dobogóm. Másrészt büszke voltam, hogy nem én lettem az utolsó.

Amikor szurkolok, nincs akkora stressz, nincs akkora csalódottság, de az öröm sem akkora. Szerintem jobb versenyzőként várni az eredményt.

 Egyszerre jó és rossz

A nyerés az egyik legjobb dolog a világon. A vesztés meg szörnyű.

A versenyzés szerintem kétoldalú dolog. Nem biztos, hogy mindenkinek jó. Amondó vagyok, hogy mindenki próbálja ki, és tapasztalja meg!

Ha legyőzünk mindenkit, fantasztikusan érezzük magunkat, ha mindenki legyőz minket, az nem a legjobb érzés. Verseny közben nagyon idegesek vagyunk, utána megkönnyebbülünk. Szóval a verseny egyszerre jó is meg rossz is.

Sok sikert a versenyzéshez mindenkinek, de óvatosan vele! Mert kétoldalú dolog a versenyzés.

Büszkeség

Bronzérmet kaptam. Tanár úr nagyon büszke volt rám. Nagyon jó élmény volt, remekül érezem magam.

Hála

Amikor a versenynek vége van, odamegyek a felkészítő tanáromhoz vagy az edzőmhöz, és megköszönöm, hogy foglalkozott velem.

Ha megvan a munkám gyümölcse, végtelenül hálás vagyok, bár tudom, hogy akkor sem kényelmesedhetem el. Hálás vagyok mind a barátaimnak, mind Istennek, és azoknak, akik biztatnak. Ha szeretnél, menj versenyezni!